A Rhapis pálma története a 17. századi Japánban, a Tokugawa sógunátus idején kezdődött. A növényt először a sógun palotáiban és kertjeiben gyűjtötték, ahol a bonsai művészet egyik alapanyagává vált. Japánban Kannonchiku-nak (観音竹) nevezik, a könyörületesség istennője, Kannon temploma után. Az 1700-as évek végén jelentek meg a tarka levelű (variegata) mutációk, amelyeket nemzedékről nemzedékre öröklődő „élő családi ékszerként” tiszteltek.
Az 1940-es évektől hivatalos fajtanyilvántartás létezik; mára több mint 100 regisztrált fajtát ismerünk. A Nyugat számára Carl Peter Thunberg fedezte fel 1774-ben. Ma a Rhapis a kevés fényt és száraz levegőt is tűrő, elegáns szobanövények egyik legkedveltebbike.