A kroton (valójában Codiaeum variegatum, de a köznyelvben kroton néven ismert) története a színek ragyogásáról és a viktoriánus kor szenvedélyéről szól.
A név eredete: A „Croton” név a görög kroton (kullancs) szóból ered, mivel a növény magjai alakjukban kullancsra emlékeztettek. A helyes botanikai név Codiaeum variegatum – a Codiaeum a görög kodeia (mákfej) szóra utal, ami a magok alakjára vonatkozik. A „variegatum” jelző a tarka, változatos levelű mintázatra utal.
- Őshaza és felfedezés: A növény Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati szigetein (Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Új-Guinea) őshonos, ahol trópusi esőerdők cserjéjeként él. A nyugati világ számára a 19. század elején fedezték fel, amikor a holland botanikusok és kereskedők elkezdték Európába szállítani.
- A viktoriánus kor sztárja: A Croton a viktoriánus kor (1837-1901) egyik legkeresettebb és legdrágább szobanövénye volt. A színek (sárga, narancs, piros, bordó, zöld) és formák (csavart, nyúlt, kerek, tölgyfa alakú) hihetetlen változatossága miatt a gazdag gyűjtők egymással versengve vadásztak a legritkább fajtákra. Az 1850-es évektől kezdve Európa nagy kertészeti cégei (pl. belga, holland, német faiskolák) intenzív nemesítésbe kezdtek, és több száz fajtát hoztak létre.
- A „színes csoda” mítosza: A 19. század végén azt hitték, hogy a Croton színét a gondos környezeti hatásokkal lehet szabályozni – például a kevesebb fénytől zöldebb, a sok fénytől pedig színesebb lesz. Bár ez részben igaz, valójában a fajta határozza meg a színpotenciált.
- Modern reneszánsz: A 20. század közepén a Croton népszerűsége csökkent, de a 2010-es években, a trópusi, „dzsungel stílusú” lakberendezési trendekkel újra felfedezték. Ma a ‘Petra’, ‘Mammy’ (csavart levelű), ‘Gold Dust’ (sárga pettyes) és ‘Magnificent’ fajták a legnépszerűbbek.