A Spathiphyllum (magyarul vitorlavirág) története az esőerdők aljnövényzetétől a modern irodák elmaradhatatlan zöldjéig ível. A Spathiphyllum név a görög spathe (kard, vitorla) és phyllon (levél) szavakból ered, utalva a növény jellegzetes, vitorlaszerű, fehér buroklevelére (spatha), amely a valódi virágzat (spadix) körül helyezkedik el. A magyar „vitorlavirág” is ezt a formát írja le.
Őshaza és felfedezés: A nemzetség mintegy 40-50 faja Közép- és Dél-Amerika (Mexikótól Bolíviáig) és Délkelet-Ázsia (a Fülöp-szigetektől Új-Guineáig) trópusi esőerdeinek aljnövényzetében él. A növényt a nyugati botanika a 19. század második felében fedezte fel. Az első fajokat Gustav Wallis (német növényvadász) és más gyűjtők hozták Európába az 1870-es években.
A viktoriánus kor kedvence: A Spathiphyllumot azonnal megkedvelték a viktoriánus botanikuskertekben és a gazdag polgári üvegházakban, mivel bírta a gyenge fényviszonyokat és a magas páratartalmat. A fehér „virág” (valójában a buroklevél) a tisztaság és béke szimbólumává vált – innen a „békepálma” elnevezés.
A NASA is felfedezi (1989): A NASA Clean Air Study kimutatta, hogy a Spathiphyllum az egyik leghatékonyabb légtisztító növény: kiválóan szűri a levegőből a formaldehidet, benzolt, triklór-etilént, xilolt és ammóniát. Ez a tudományos elismerés óriási népszerűséget hozott a növénynek az irodákban, kórházakban és otthonokban.
A virágzás titka: Bár ma már közismert, hogy a Spathiphyllum fényhiányban is virágzik, a viktoriánus időkben sokáig nem tudták, miért nem hoz virágot egyes példány. Kiderült, hogy elég türelmesnek kell lenni: a növénynek először meg kell töltenie a cserepet gyökerekkel (ún. „gyökérkötött” állapot), és utána kezd el bőségesen virágozni.