A Kencia pálma története a 19. század végén kezdődött egy apró, távoli szigeten. A növény kizárólag a Lord Howe-szigeten (Ausztráliától kb. 600 km-re keletre) őshonos, és a világon sehol máshol nem található meg vadon.
Felfedezése: A szigetet 1788-ban fedezték fel, de a pálma csak 1870-ben került a nyugati botanikusok látókörébe. Charles Moore (a Sydney-i Botanikus Kert igazgatója) és később Alfred Russel Wallace (a természetes szelekció egyik felfedezője) írta le. A „Kentia” név a London melletti Kew Gardens egykori igazgatójának, Charlotte of Mecklenburg-Strelitz (akit Kent hercegnőjeként is ismertek) tiszteletére kapta.
A viktoriánus kor sztárja: A Kencia pálma rendkívüli népszerűségre tett szert a 19. század végén, mivel kiválóan bírta a gyenge fényviszonyokat, a száraz levegőt és a rossz szellőzést – ideális volt a korabeli, szénnel fűtött viktoriánus nappalikba. Státuszszimbólummá vált, és a gazdag polgári otthonokban, sőt, a korai mozikban és szállodák előcsarnokaiban is megjelent.
Ökológiai fenntarthatóság: Mivel a magokat csak a Lord Howe-szigeten lehet gyűjteni, a Kencia pálma az egyik legszigorúbban ellenőrzött kereskedelmi szobanövény. A gyűjtés fenntartható módon, a helyi hatóságok szigorú felügyelete mellett történik.